5.rész: A rémület

Eközben: Heidi nem tudott aludni mivel még nem szokta meg az ágyát. Gondolkodott azon, hogy milyen eseménydús nap volt. Mindenki mint a kisangyal úgy aludt. Csak ő nem tudott aludni.  De a fiúk szökését nem vette észre.

- Goopy te akarsz kaját hozni, menjél is vissza érte de, nehogy elbénázd!-szólt Kacper

Goopy el is indult csendes lépésekkel az ajtó felé. De amikor kinyitotta a kulccsal az ajtót az egy jó nagyot nyikorgott.

Goopy egy pillanatra megállt, mert azt hitte lebukott. De miután észlelte, hogy nem kelt fel rá senki továbbment. Nem tudta, hogy Heidi meghallotta az ajtónyikorgást. S odament az ablakhoz, mert azt hitte betörők, jönnek.

-         A fiúk? Ilyenkor kint az utcán? Á nem nem ők azok csak álmodok!-mondta magában-de az is, lehet, csak káprázik a szemem.- De Heidi nem álmodott.

-         Keeee…. De nem folytatta szavait, mert észrevette, hogy egy árva lélek sincs a szobában. Ekkor nagyon aggódni kezdett és hívta a tanárnőt.

A házat átkutatták de, a fiúkat nem találták. A lányok erről még nem tudtak semmit.

Heidi nem akarta elárulni a fiúkat, mert azt hitte akkor utálni, fogják őt, mert egy árulkodós liba mint Brandi. Pedig még azt is tudta merre felé mentek.

De Heidi meggondolta magát. Lehet, hogy ezzel bajt kever, úgyhogy szépen odament a tanárnőhöz és elmondta, hogy a fiúk az iskola felé mentek és valamiért Goopy visszajött majd megint kiment Ennél többet Heidi se tudott az ügyről. A lányok között elindult a nagy pletykálkodás, ami ha valami történik, elkezdődik.

A tanárnő azt gondolta még nem hívja a rendőrséget előbb inkább ő, elindul keresni őket.

Sajnos nem járt sikerrel, úgyhogy bejelentette az ügyet a rendőrségnek, akik pár óra múlva vissza is hozták a fiúkat.

-         A rohadt életbe!- mondta Kacper- Ez nem lehetett véletlen, hogy megtaláltak!-de ebben a mondatban nem volt biztos. Goopy nagyon szomorú volt, hibásnak érezte magát, s tudta valaki meghallhatta az ajtónyikorgatását és láthatta is, amikor kint álltak az utcán ezért találták meg őket.