Hirtelen megcsörrent a telefon, anya bement és felvette.

Valaki: Halló! 10 perc múlva ott leszek, a gyerekekről van szó, majd beszélünk, szia!
Ezzel az illető lecsapta a telefont...
Anya: Mii?? Mivan?? 
Anya nem teljesen értette a dolgot, teljesen meg volt zavarodva, de gondolta, hogy apa volt az...

10 perc múlva csakugyan apa állt az ajtó előtt, teljesen egyedül, kiöltözve, fehér arccal. A mamával közben még mindig fürödtünk a kertben.
Anyának nem volt más választása, kinyitotta az ajtót, hisz rólunk volt szó...

Apa: Helló, beszéljük meg a dolgokat!
Anya: Bunkó... Ööö... figyelj válunk, ezen nincs mit megbeszélni, a gyerekek itt maradnak nálam,, remélem te is így gondolod
Apa: Bemehetnék? Mindent megbeszélünk!
Anya: Szóval, miről is van szó? Nincs sok időm, Kathy beteg, de gondolom ez téged kicsit sem érdekel.
Apa: Jó, akkor nem is húzom az időt...
Anya: Ne is húzd! Nyögd már ki! :D
Apa: Na szóval, a ház ugyebár az enyém, és Lisát én szeretném felnevelni.

Anya: MI?? Ezt hogy gondolod?? Engem kiraksz innen a gyerekekkel együtt?? Lisát! Hisz még magadat sem tudod eltartani egyedül, méghogy Lisát!

Apa: Drágám igen, bíroságra megyünk és mindent eldöntenek. De én 2 gyereket szeretnék, illetve a ház is az enyém, mivel én vettem.
Anya: TE SZEMÉT! NEM GONDOLSZ A TÖBBI GYEREKRE?? Hol fognak így felnőni?

Apa: Nyugodt lehetsz benne, adok némi pénzt, hogy új házat vehessetek! Na de nekem ebből a vitából elég bőven mára, elmegyek, holnap találkozunk és ezt a bíróságos ügyet jobban átgondoljuk, addig is gondolkodj te is rajta! Viszlát!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés