Ebéd után csörgött a telefon. Nem tudom pontosan, hogy kivel beszélt anya, de nagyon komoly volt a hangja. Valószínüleg az ügyvéd lehetett az, akivel beszélt.

Aztán jött apa. Ronda esős idő volt, de esernyő nélkül jött.

Anya: Lisa! Légyszives menjetek fel, nyugottan szeretnék beszélgetni apával.

A nagyi abbahagyta az olvasást és felmentünk.

De föntről mindent láttam és hallottam.

Apa: Lisa mit mondott? Kivel szeretne maradni?
Anya: Azt mondta, hogy velem, és a testvéreivel ebben a házban.
Apa: Te is tudod, hogy ez nem lehetséges.

Anya: Nem érdekel. Az lesz, amit Lisa mond. Így is neki a legrosszabb! Legalább ezt hadd döntse ő el.
Apa: Rendben, maradhat ebben a házban, velem.

Anya: Hallani sem akarok ilyenről!
Apa: De a bíróság úgy sem fogja engedni, hogy egydül nevelj 5 gyereket! Ezt igazán felfoghatnád. A kicsiknek még szükségük van rád.

Anya: Miért, szerinted Lisanak nincs rám szüksége? Tűnj el a szemem elől, és vissza ne merj jönni! Hagyj minket békén örökre! Éld a saját életed a szőke cicáddal! Nem értem miért harcolsz Lisaért, mikor lehet még a szöszidtől annyi gyereked, amennyit akarsz!
Apa ezután elment. Alig bírtam megállni, hogy ne sírjak.

Ezután már nyugodt volt a nap. Anya végig csöndben volt. A kicsikhez sem szólt semmit, amikor tisztába tette őket, pedig mindig szokott nekik gügyörészni.

Este fele felhívtam Selenát, hogy jöjjön át játszani, de az anyukája nem engette el, mert túl késő volt.

Én azért kimentem az udvarra hintázni, és gondolkodtam. Mi lesz velm apa, vagy anya nélkül? Mi lesz, ha soha sem játszhatok a kistesóimmal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés