Lassan egy hét telt el azóta, hogy anyu meghalt. Azóta minden olyan más. Rémesen érzem magam...

Egy héttel ezelőtt, amikor hazaértem ott találtam a rendörséget, a mentőket.... nagyon megijdetem. Aztán kiderült, hogy anyut... leszúrták. A rendőrök kihallgattak mindenkit, apuval az élen. Azt mondta,  hogy ép lement egy üveg narancsléért a boltba, mert megtudta, hogy anyu terhes és koccintani akartak (mivel a terhes nők nem ihatna alkoholt csak narancslé jutott). És akkor beadta azt a történetet a zsaruknak, hogy amikor hazajött dulakodás nyomait látta, és a halott nejét. Elvitték a Tv-t, számítógépet, és még pár ékszert.

Nem tudom, hogy igazat mondott-e, vagy sem, de amióta anyu meghalt nem láttam volna, hogy alkoholt ivott. Magába fodruló lett. Amint lehetségessé vált felbontottuk a bérlői szerződést és beköltöztünk egy szép tavas házba. Ahoz képest hogy milyen szép és milyen nagy 44,656 simoleonba került. mondjuk apu bevetette a kapcsolatait is.

Az egész ház nagyon gyönyörű. 3 hálószoba van benne. 1 nagy, és 2 gyerek. Apu nekem adta a nagy szobát, és a két gyerekszobát egybe nyitotta. Nekem ahogy berendezte nem tetszik. Olyan üres. Nincs a falakon valammi kép, vagy esetleg egy növény. Csak egy ágy, számítógép,tükör,szekrény.

Az én hálószobám viszont oltárian gyönyörű. Annyira imádom! És az a legjobb, hogy végre egyedül lehetek benne. Apu nem zaklat sokat, sőt mostanában nagyon belefeledkezett a munkába, így nagyon nem is van otthon. Szóval gyakran vagyok egyedül a házban.

Apu: Készen van már?
Én: Még nincs... most veszem csak ki a agyasztott édestésztát.
Apu: Pedig már vagy 10 perce szóltam. Fél óra múlva oda kell érnem a forgatásra.
Én: Gondolhattam volna...

Apu:Mit?
Én: Semmit.
Apu: Na, mond el mit gondoltál?
Én: Nem, csak az van, hogy mostanában nagyon sokat dolgozol, és mivel most költöztünk ide, barátaim sincsenek... kész van.

Apu: Gyere akkor ülj le enni. Felhívom a többieket, hogy késni fogok. -majd miután visszatért-  Sajnálom, hogy mostanában ilyen sokat dolgozom, de amikor hazajövök, és nem látom anyád mosolyát... szóval nehéz így élni.
Én: Aha...

Apu ere egy váratlan kijelentést tett:
Apu: Tudom, hogy azt hiszed, hogy én öltem meg anyádat.
Én: Mi?? Én nem hiszem azt...