Na hát megvettem az egyenruhát és ez... FÖRTELMES!!!! Nem mehetek így holnap suliba! Ez egyszerűen borzasztó! Nehogy suliba, de még emberek köé se szabadna mennem úgy,hogy így nézek ki!!!

Egy kicsit átstylingolom. Na nézzük... hm... nem is rossz.

A hajam is már egy kicsit uncsi. Mi lenne ha kiengedném, meg megcsinálom normálisra a sminkemet, mielőtt elindulnánk a suliba...Kész. Tádádám! Még ha egyenruhás suliba jársz, akkor is nézhetsz ki csinosan.

Apa: Kicsim, siess, mert már is késésben vagyunk!
Wá, bassza meg! Egy órán át cicomászkodtam!!!!!!
Én: Máris megyek, apu!

Na, hát ez lenne azaz iskola, amibe járni fogok.... valahogy olyan... Most ugye ez nem komoly! Mennyire elavult? Olyan XIX. századinak nézném :/

Apu: Vigyázz magadra, kicsim!
Én: Apu, nem vagyok már elsős! Tudok magamra vigyázni!
Apu: Aztán jór ne halljak rólad- majd kacsintott és elindult a parkolóba.
Látszik, hogy most van az évnyitó. Mennyi ember szaladgál itt! Jaj, te jó sitne, ahogy látom már elkezdődött a tanítás!!!!

Bementem a suliba, majd a portástól megtudakoltam, hogy hol is kell keresnem a termet. A 2.számú osztályterem a miénk. Hurrá... Gyorsan végig futottam a folyosón, és szinte beerontottam az osztályterembe. Ott mindenki beszélgetett, ám amikor a nyikorgó ajtót szinte kirántottam, minden arc felém fordult... ciki

Tanárnő: Á, gondolom ön Miss Moor. Én vagyok az osztályfőnöke Mrs. Hoppelstein. Először is: lekéste az évnyitó beszédet, a műsört, közel egy órát. Másodszor: ha belép valahova akkor illik köszzöni, illetve, mielőtt kirántja az ajtót kopogni. Harmadszor: az egyenruhát nem így viseljük. Most pedig kérem, ha nem jelent gondot tegye le a kis fenekét a padba!
Hű... hát ennek a fele se tréfa-gondoltam magamban.