Késő este indultak haza, úgy elhúzódott a vacsora.
-Anya, furdal a kíváncsiság.
-Miért is?
-Ti ismertétek egymást Chris apjával? Vagy, mi volt az a fontos beszélgetés?
-Ááá... semmi.


-Hát... ez nem volt valami meggyőző. Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Csak egy régi ismerős.
-Régi ismerős?
-Aham.
-Honnan ismeritek egymást?
-Leszállnál már a témáról??? Egyszerűen csak... kollégák voltunk.


-Ezt most találtad ki. Ismerlek anya!
-Szerintem, nem igazán szeretnéd tudni, hogy kicsoda.
-Naa, de miért nem? Légyszi mondd el!
-De tényleg nagyon komoly lesz és nem valami könnyű. Végülis jogod van tudni.
-Huhh... ez durván hangzik.


-Menjünk be és elmondom. Lehet hülyeséget csinálok, de nem érdekel. Csak ígérd meg, hogy nem buksz ki nagyon, bár úgyis... Na mindegy. Majd megbékélsz és túlteszed magad valahogy rajta...


Bementek a nappaliba, addig egy szót se szóltak egymáshoz.
-Szóval, mi lenne az?
-Kérlek hallgass meg és ne szakíts félbe! Megígéred?
-Persze. De mondd már, nagyon érdekel!



-18 éves voltam és borzalmasan szerelmes egy Benedick Dawnson nevű fiúba. Ő volt az első szerelmem, sokáig együtt jártunk, tervezgettük a közös életünket. Aztán egy egyetemre vettek fel minket. Akkor úgy gondoltam mekkora szerencse de... mostmár nem tudom. Na mindegy, nem ez a lényeg. Az egyetemen Benedick megkérte a kezem, aztán elvesztettük az eszünket és akkor lettél Te. Hazamentünk, elkezdtük a közös életünket. Aztán megszültelek és jött a házasság. Épp aznap azonban beállított egy nő, Serafina, és kiderült, gyereket vár Benedicktől.

-Teljesen összetörtem, majd Benedicket kidobtam, az anyám pedig segített talpra állni, hogy fel tudjalak nevelni. Színét sem láttam a mai napig, kis korod óta nem látott! Csak egy óriási gond keletkezett. Kiderült, hogy pont az ő gyerekével jöttél össze. A féltesóddal. Benedick azt mondta ne mondjam el, de tudtam hogy, nem tudnék a szemedbe nézni és ezt nem lehet hagyni! Sajnálom Nettie... most nagyon utálsz, főlegazért mert hazdutam neked, de hidd el, így volt a legjobb! Kicsi lettél volna ahhoz, hogy megértsd!
Nettie, miözben anyja beszélt, sírva fakadt.



-PERSZE! ÍGY VOLT A LEGJOBB! Hogy lehettél ilyen kegyetlen, hogy születésemtől fogva azt dumáltad be nekem, hogy az apám meghalt??? Képes lettél volna egész életemen át hazduni nekem? És tényleg igazad van, UTÁLLAK!


Majd Nettie felfutott a szobájába.


Egész éjjel sírt, nem tudott aludni.


Nemcsak ő volt így, Lora is.
-Legjobb tényleg, ha most hagyom, nagyon ki van borulva szegénykém... Végülis ő akarta tudni, de most meg nekem van lelkiismeret furdalásom.


Aztán Nettie arra a döntésre jutott, hogy utoljára de felhívja Christ, hogy megmondja neki, többet nem találkozhatnak.


-Szi-szia Chris! Ide tudnál jönni a lehető leghamarabb? Valamit meg kell beszélnünk. Szia!


Chris csak pár óra elteltével érkezett csak meg. Nettie már kinnt várta.
-Szia Nettie, bocsi de csak most tudtam jönni... Jesszus, mi van veled? Miért sírtál?


-Figyelj, többet nem találkozhatunk.
-Mivan??? Miért? Nem... nem értelek!
-Kérdezd meg a drágalátos apádat! Engem most láttál utoljára, szia!


-Nettie, ne menj el! Most meg mit tettem?